Most jöttem csak rá, hogy milyen fontos is volt a számomra.
Most, hogy már elveszítettem, s már máshol jár, másvalakit ölelve óvó
karjaival, másvalaki számára jelentvén az egész világot. Elengedtem őt, és most
már nem tudok semmit se tenni azért, hogy ajkai újra az enyémen nyugodjanak.
Elment és soha többé nem tér vissza, hogy arcomra mosolyt csaljon, hogy könnyemet
fakassza.
De nincs még veszve minden. Tudom, soha nem fogom tudni
elfelejteni. Örökre hallani fogom kedves hangját, mikor egy rossz nap után
vigasztalt. Mindig érezni fogom magamon fürkésző pillantását, ha a kedvenc
farmeromat kapom magamra egy sietős reggelen.
S amíg csak élek érezni fogom kezeit, amint csípőmet fogják
át; ajkait, amint táncba hívja enyéim.
Elment és itt hagyott, de álmaimban és szívemben mindig
együtt maradunk, soha nem válunk el…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése