One Less Lonely Girl



Csak lehunyom a szemem s gondolatban egy hatalmas arénában állok. Erős fénysugarak fordulnak az üres színpad felé. Nem, még nincs ott Ő. Még várnunk kell arra, hogy valóra váljon az egyik álmunk. Az egyik álmunk, miszerint részt veszünk egy koncertjén.
A fények kihunynak. Zúgolódás, mozgolódás kezdődik meg mindenfelé körülöttem. Én nem mozdulok, lélegzetemet visszatartom. Tudom, már csak pár pillanat és vége a várakozásnak. Elindul a zene... A fények lassan felgyúlnak s a színpad közepére koncentrálódnak. Egy fiatal, 19 évesnél alig idősebb srác áll ott. Lehajtott fejjel áll, s várja, hogy az énekszólam csatlakozzon a zenéhez. Amikor ez megtörténik felemeli a fejét. Mozdulatai lassúak, kimértek és előre megfontoltak. Vajon mit akarhat ezzel?!
Mikor már egészen a közönségre néz ajkai aprócska mosolyra húzódnak. Tekintetét körbejáratja a rajongóin, szemeiben egyértelműen a hála tükröződik. Hála, melyet a rajongói iránt érez, hála, mellyel köszönetet szeretne mondani mindenkinek a támogatásért. Nem szól semmit, csak énekel. Bársonyos, mégis férfias hangja simogatja a női rajongók szívét.
Ránézek. Szemeimbe könnyek gyűlnek, s nem fogom vissza őket. Hagyom, hogy lassan gördüljenek le arcomon, hogy aztán pólómra hulljanak ezzel benedvesítve azt. Csak nézem őt, miközben egyre inkább elöntenek az érzelmek. A srác ott fent a színpadon... Nem tudja, hogy mennyire hálás vagyok neki. Fogalma sincs, hogy mi mindent köszönhetek neki... S még ő érez hálát a támogatásunkért!
Nem tudom, hogy mennyi ideig bámulhattam rá meredten, könnyáztatta arccal. A koncert a vége felé közeledett. Már csak két dal volt hátra, de én nem vettem észre, hogy eltelt az idő. A fények ismét kihunytak. Tudtuk, most az egyikőnk élete örökre meg fog változni. Olyan élményben lehet része, amit soha, de soha nem fog elfelejteni.
Két ember lépett mellém, éreztem. Megfogták a karomat és elkezdtek kivinni a rajongók közül. Először vergődtem szorításukban, ám akkor egyikőjük a fülemhez hajolt. 'Don't worry, just come with us!' amint a szavai elhagyták száját mindent megértettem.
A fények Rá irányultak, a dal kezdő akkordjai felcsendültek. Mindenki érdeklődve tekintgetett, vajon ki lesz a szerencsés. Én akkor már a színfalak mögött álltam. Lábaim remegtek, könnyeim újra gyűltek ám most visszanyeltem őket. Hamarosan két táncos jelent meg mellettem, s megfogták a kezem.
A színpad közepére vezettek, ahol egy bárszékre kellett felülnöm. Nem vettem tudomást a környezetemről. Nem tudtam tudomást venni a több ezer féltékeny rajongóról. Ez a két és fél, három perc csak az enyém volt s nem adtam volna semmi pénzért. Oda jött hozzám, megölelt, ám az éneklést nem hagyta abba. Ahogy eltávolodott tőlem óvatosan mosolyra húzta száját. Félénken mosolyogtam vissza rá, szemeimet elöntötték a könnyek, amik lassan folytak végig arcomon. Nem törődtem velük, nem akartam megjátszani magam. Csak az akartam lenni, aki mindig is voltam. Egy álmodozó lány, aki sír, ha fáj neki, s nevet, mikor jó a kedve.
Ujjaival letörölte egy könnycseppemet majd bátorítóan rám mosolygott. Életem legszebb pillanata volt az. A táncos srácok tisztes távolságból méregettek minket, nem akarták megzavarni azt a pillanatot, ami oly' sokat jelent nekem. Hálás voltam nekik ezért a gesztusukért. A dal a vége felé közeledett, így Ő egy kicsit hátrébb lépett majd egy csokor virággal tért vissza. Odaadta nekem, megölelt, majd ajkait lágyan az arcomra tette. Ajkaim mosolyra húzódtak, majd mielőtt elváltunk volna, a fülébe suttogtam azt, mit már régen ki akartam mondani. 'Thank You'.
A két erős férfi, kik nem is olyan rég a színfalak mögé vezettek, ismét megjelentek oldalamon, amint leértem a színpadról. Visszakísértek a helyemre, s a közelbe maradtak, nehogy valami rendbontás legyen körülöttem. Féltékeny, irigykedő szempárok méregettem, ám ez már nem érintett érzékenyen. Csak a kezemben lévő virágra, valamint a színpadon éneklő szupersztárra tudtam koncentrálni. Pillantásomat ismét a virágokra vetettem, majd ujjaimat lassan végigvezettem a virágok közt megbúvó műanyag kis betűsoron: JUSTIN BIEBER

Megjegyzések