Amikor elment mellettem, megérintette a vállam. A jel!
Halványan elmosolyodtam, távolodó alakja felé néztem, majd utána mentem.
A folyosón elé léptem és félénken pillantottam a szemébe.
Szemei boldogan csillogtak, ajka apró félmosolyra húzódott. A kezeivel az
enyéim után nyúlt és úgy húzott magához közelebb. Óvatosan léptem kettő aprót s
ezzel felszámoltam a minket elválasztó távolságot.
- Egész nap erre vártam – súgta fülembe, miközben mellkasára
vonva megölelt.
- Mire? – hangom halk volt és izgatott.
- Erre – egy kicsit eltávolodott tőlem, kezét a vállamról a
nyakamhoz vezette. Én remegve néztem szemébe, miközben egyre közeledett s végül
ajkait lágyan enyéimre nyomta.
- Szeretlek – súgtam miután elváltunk egymástól.
- Én is – vont vállat majd visszament a terembe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése