2013. május 7., kedd

Pillanat



Amikor elment mellettem, megérintette a vállam. A jel! Halványan elmosolyodtam, távolodó alakja felé néztem, majd utána mentem.
A folyosón elé léptem és félénken pillantottam a szemébe. Szemei boldogan csillogtak, ajka apró félmosolyra húzódott. A kezeivel az enyéim után nyúlt és úgy húzott magához közelebb. Óvatosan léptem kettő aprót s ezzel felszámoltam a minket elválasztó távolságot.
- Egész nap erre vártam – súgta fülembe, miközben mellkasára vonva megölelt.
- Mire? – hangom halk volt és izgatott.
- Erre – egy kicsit eltávolodott tőlem, kezét a vállamról a nyakamhoz vezette. Én remegve néztem szemébe, miközben egyre közeledett s végül ajkait lágyan enyéimre nyomta.
- Szeretlek – súgtam miután elváltunk egymástól.
- Én is – vont vállat majd visszament a terembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése